Oda alá a szendrei határon,
Kivirágzott egy nagy nyárfa magában.
Nyárfa alatt szépen szól a furulya,
Azt hallgassa szendri báró Mariska.
Kinyílott a hálószoba ablakja,
A nagyságos kisasszony néz ki rajta.
A nagyága így sóhajtott magába,
Mért is lettem Szendri báró leánya.
Szendri báró befogatja hat lovát,
Fölkeresi a juhászok tanyáját.
Megkérdezi a juhász számadóját,
Nem-e látta az ő kedves leányát.
Báró uram, az igazat megvallom,
Bojtárom is három napja oda van.
Bojtárom is három napja oda van,
A nagyságos kisasszony is vele van.
Szendre báró kiválasztja azt a fát,
Amerre a juhászlegényt akasszák.
Fújja a szél ingét, vászongatyáját,
Mér’ szerette az ő kedves leányát.
A nagy utcán végigmenni nem merek,
Mer’ azt mondják, fekete gyászt viselek.
Fekete gyász, hófehér a zsebkendőm,
Juhászlegény volt az első szeretőm.
