1. Ó, Mária tekints le az égből,
Nézd a könnyek, mér hull sok szemekből.
Zokog a bús özvegy és az árva,
Mert a bánat szívükbe van zárva.
Ó ne hagyd el őket Szűz Mária,
Szomorú árváknak édesanyja.

2. Gyászba borult az özvegy élete,
Zokogva jár a temetőkertbe.
Sírva borul férje gyászhantjára,
Szíve majd meghasad fájdalmába.
Ó, ne hagyd el őket Szűz Mária,
Szomorú árváknak édesanyja.

3. Midőn záporkönnyeit kisírta,
A temetőből búsan tér haza.
De szívében megújul a bánat,
Mert látja az atyátlan árvákat.
Ó, ne hagyd el őket Szűz Mária,
Szomorú árváknak édesanyja.

4. Nincs szomorúbb az árva életnél,
Jaj, mert nincs több édesanya egynél.
Ha ezt az egyet is elvesztette,
Ráborul a fájdalom tengere.
Ó, ne hagyd el őket Szűz Mária,
Szomorú árváknak édesanyja.

5. Nagy a világ, se hossza, se vége,
De az árva nem lel nyugtot benne.
Zokogva sír a zárt ajtók mellett,
De nem talál könyörülő szívet.
Ó, ne hagyd el őket Szűz Mária,
Szomorú árváknak édesanyja.

6. Jajszavakkal keresi szülőét,
Ki oly forrón szerette gyermekét.
Jaj, de azok a szerető szívek,
Sír ölébe meghalva pihennek!
Ó, ne hagyd el őket Szűz Mária,
Szomorú árváknak édesanyja.

7. Kimegyen a gyász temetőkertbe,
Odavezeti gyászoló szíve.
Zokogva leroskad a sírdombra,
Mint ősszel a hervadó fák lombja.
Ó, ne hagyd el őket Szűz Mária,
Szomorú árváknak édesanyja.

8. Kelj fel szülőm, így szól fájdalmába,
Kelj fel árva gyászos jajszavára.
Csak még egyszer tárd ki karjaidat,
Öleld meg szomorú, bús árvádat.
Ó, ne hagyd el őket Szűz Mária,
Szomorú árváknak édesanyja.

9. Vagy bocsáss le engemet is hozzá,
Hagy csókolhassam meg hideg orcát.
És ha melléd lenyugszom a sírba,
Bús gyermeked nem lesz többé árva.
Ó, ne hagyd el őket Szűz Mária,
Szomorú árváknak édesanyja.

10. Jaj, de csöndes, jaj, de néma a sír,
Nem hallja meg az árvát, bárhogy sír.
Hiába omlanak alám könnyek,
Nem adja vissza a jó szülőket.
Ó, ne hagyd el őket Szűz Mária,
Szomorú árváknak édesanyja.

11. Ám de az vigasztaljon titeket,
Hogy halál nélkül nincs örök élet.
Azt mondja egy égi bíztató szó,
Hogy a mennyek útja a koporsó.
Ó, ne hagyd el őket Szűz Mária,
Szomorú árváknak édesanyja.

12. A mennyország egy oly boldog haza,
Ahol nem jut senki árvaságra.
Amily keserű itt az elválás,
Oly édes lesz ott a viszontlátás.
Ó, ne hagyd el őket Szűz Mária,
Szomorú árváknak édesanyja.