Most mindnyájan pásztortársak
Most mindnyájan pásztortársak Betlehembe menjünk,
Csillag után a pajtába hamar elsietünk.
Ott született az új király, égnek, földnek ura.
Szűzanyától betakarva rongyos pólyácskába.
Ó, Jézusom, mért fekszöl te ilyen kemény ágybo,
Mért szült téged egy szűz anya rongyos istállóba.
Mert a hideg lábacskáid, áldott kezecskéid,
Agyongyötri és gyöngíti szentséges testedet.
Mos’ mindnyájan varrjunk neki egy meleg bundácskát,
Pásztorprémből varrjunk rája egynéhány gombocskát.
Megőrzi majd nyájainkat, ha majd tüzet rakunk,
Akkor bizony egész éjjel bátran nyugodhatunk.
