1. Mikor engëm besoroztak, virágzott az erdő,
Sírt a babám, hullt a könnye, mint a záporeső,
Sírva mondja, panaszkodja az édesanyjánok,
Szeretőjét besorozták, viszik katonánok.

2. Komáromi nagy kaszárnyo, de sok ablak rajta,
De sok barna kisleánynok bennë a galambja,
Az enyim is bennë hërvad, de már elhagyott,
Fáj a szívëm bánatába’, talán meg is halok.