1. Mi történt a hontmegyei határba,
Bíró Ferenc Margit nevű leánya,
Bíró Ferenc Margit nevű leánya,
Kinek egész Hont megyében nincs párja.

2. A Margitkát sok legény csalogatta,
De legjobban a Kis Imre bíztatta
– Ne félj Margit, szívem párja, szeretlek,
Még az ősszel feleségül is veszlek.

3. De Imrének más lány járt az eszébe’,
Cseri Bözsinek is azt megígérte,
Hogy őhozzá el fog menni estére,
Cseri Bözsi már a kapuba leste.
Öleléssel, páros csókkal fogadta,
A Margitkát már helyébe is hagyta.

4. – Lányom, lányom, menjetek a pap elébe,
Irassátok neveteket a könyvbe.
Mert ha eztet Bíró Margit megtudja,
Az én leányom örökre elátkozza.

5. – Éjfél után egyet ütött az óra.
Bíró Margit elindult a kis kútra.
A kis kútnál, olyan szomorú hírt hallott,
A lábán hazamenni alig tudott.

6. Alig várja, hogy a kannát letegye,
Már is szaladt Kis Imréjék elibe.
Még a kaput el sem éri, zörgeti,
Hallod Imre! Csak egy szóra gyere ki!

7. Ki is gyütt az Imre, Margit szavára,
Hogy megtudja, mi baja Margitkának.
– Hallom Imre, hogy te megházasodol,
A szívemre oly nagy bánatot hozol.
– Igaz Margit, szívem párja, szeress mást,
Elég régen szeressük már mi egymást.

8. – Huncut betyár, add ide kezedet,
Hagy mondjak rád rövid házas életet.
Három évig, vagy harminchat hónapig,
Feleséged nyomja ágyad fenekit.

9. Kilenc orvos orvosságát használja,
Nyugvóhelyét sehol fel ne találja.
Az ég és föld a gyomrába ne vegye,
Vesse ki a sírhalom tetejére.

10. Éjfél után kettőt ütött az óra,
Bíró Margit elindult a nagy útra.
Ha valaki köszön neki, el se fogadja,
Hazament és magát felakasztotta.