Júljus huszadikának a reggelén,
Maséroz az ezred a hegy tetején.
De midőn a hegytetőről leértek,
A hőségtől összestek szegények.
Ezredorvos nagy sietve jelenti,
Meg kéne a legínységnek pihenni.
Ezredes úr kegyetlenül kimondta,
Továbbmegy a legínység masírozva.
Kemény volt az ezredes úr parancsa,
Egypár legíny elesett meghalva.
Mindegyiknek volt egy utolsó szava,
Isten keze vigyázzon családjára.
Híre terjedt a mi magyar hazánkba’,
Beszélték, hogy mi történt Boszniába’.
De sok anya sírva borult a földre,
Nem jön haza többé az ő gyermeke.
A bileki temetőnek kertjébe,
Tizenöt jó magyar fiú hervad el.
Szálljon áldás porukra, sírhalmukra,
Jaj, Istenem, hogy ne sírna egy anya.
Anyám, anyám, édesanyám, ne sírjál,
Nyugszik fiad a koporsó deszkáján.
A sírhalma a virágoknak kertje,
A fejfája koszorúkkal van tele.
