1. Juhász legény ha bëmëgy az erdőbe.
Istën tudja, hol lukad ki belőlë.
Nyárfa levél dërëkalylya, párnája,
Gyöngyharmat a takaródzó dunnája.
2. Ugat a szép juhászlegény kutyája,
Nëm hallja a báróu lánya a szobába,
– Hallom, hallom, dë én aztat nëm bánom,
Én belőlëm juhászné lësz a nyáron.
3. Báróu lánya nëm juhásznénak való,
Selyëm szoknya nëm a harmatba való,
Mër’ a juhász éjjel a harmatba jár,
Nappal pedig a nyája után sétál.
4. Fáj a lábam, mert fëltörte a csizma,
Mer’ ott jártam, ahol nëm këllëtt volna,
Az këll annak a kutya bëtyárnak dë hagy fájjon,
(a) Gësztetei lányok után në járjon.
