1. Jaj, de magos ez a fegyház teteje
Elevenen vagyok bele temetve.
Elevenen eltemetve búsulok,
Én már innen sohasem szabadulok.
2. Szobám alja olyan, mint a sötétség,
Nincsen benne csak a szorult levegő.
Nem nézhetek ki belőlle semmire,
Sem a derült, sem a borult időre.
3. Jaj, Istenem mért nem szakad le jaz ég,
Hogyha nekem mindég káso jaz ebéd?
Egy funt kenyér, puszta leves, semmi más,
A vacsorám egy irgalmas sóhajtás.
4. Elbúcsúztam az apámtul, anyámtul,
Azután meg az én kedves babámtul.
Édesanyám ne sirassál engemet,
Én a tied így se, úgy se lehetek.
