Illovai fëgyház kővel van kirakva,
De sok édesanya sírva jár el arra.
Ne sírj édesanyám, így kell annak lenni,
Miden jó családba kell egy rossznak lenni.

Kedves testvéreim, de hűtlenek vagytok,
Nehéz rabságomba meg se látogattok.
Haza fogok menni, nem fogok rab lenni,
Szüleim jóságát meg fogom hálálni.

Süvít a szél, süvít, temetőn keresztül,
Ott fekszik a babám egy sírba’ egyedül.
Ott állok csendesen, jaj de fáj a szívem,
Mikor nem lát senki, sírok keservesen.