1. Igyunk azért, aki búsul,
Kinek könnye földre csordul,
Földre csordul, patakot mos,
Kibe’ babám gyolcsiget mos.

2. Nem úgy van már, mint azelőtt,
Nem terem már a dinnyefőd,
Még a búzafőd se terem,
Üresen marad a verem.