Hojeda, hojeda, hojeda, Varga Marija, Szabó István, hojé!
Szivem mondja Molnár János,
Barátom ne vedd el az én régi szép szeretőm!
Hojeda bimbó hajfonó, gyöngy arany koszorú, majd elválok tőled!
Vald ki szívem vald ki, mint hegyen, mint völgyen, mint gyönge gyalogúton.
1. Valamit mondanék,
Hogyha meg nem bánnék,
Hogyha valamikor,
Szememre nem hánynék.
2. Ne félj te éntőlem,
Mondd meg azt te nékem.
Hisz azt én te neked,
Szemedre nem vetem.
1. Mezei virágot szedtem,
Ékes bokrétát kötöttem,
Zöldeljen ki az a zöld ág,
Ez a zöldelő szölöág.
2. Magas az ujvári torony,
Alá esett az ustaram.
Adja fel kedves galambom,
Kinek arcáját csókolom.
3. Varga Mari egy ezerben,
Beleugrott a tengerbe,
Molnár János kifogta őt,
Szívéhez szorította őt.
Gyere Mari az ölembe,
Hagy öleljelek kedvemre.
