Gyászba borult Isten csillagvára
1. Gyászba borult Isten csillagvára,
Függönyt vontak mennyek ablakára.
Mëghalt, mëghalt a szeplőtlen bárány,
Vértől ázott szent kërëszt oltárán.
2. Temetésre eljő a mënyország,
És könnyeznek az angyali orcák.
Sír, zokog a fiavesztëtt gërle,
Égig ér a Szűzanya keserve.
3. Kedves fiam, kedves nevelésëm,
Búcsúzásom most tőled vëszëm.
Ó, jaj, mikor két szívnek kell válni,
Keserűvé szok a méz is válni.
4. A keresztfa szép piros rózsája,
Én szerelmem, drága kincstárháza.
Nagy kín, értem mëghalt boldogságom,
A tejemmel öntözött virágom.
5. A te testëd már egészën vérës,
S az én lelkem nagy fájdalmat érez.
Amint tégëd a këgyetlen dárda,
Én lelkemët is az általjárja.
6. Bús fejemët hát én kire hajtsam,
Én Jézusom, ki könyörül rajtam.
Ó, ölelj meg átlukasztott szentéj,
mely segítni volt ëngëm mindig kész.
7. Hëgyës tőr dúl a szent Szűz kebelén,
Mind a hét seb megújul a szívén.
Fájdalomban ő összeomolva,
Ha nem fogná őt szent Magdolna.
8. Egek őre meghaltál üdvünkért,
A mi lelkünk mënnybemënetéért.
Szent anyádnak keservét tekintsed,
S add nekünk a mënnyei szent kincset.
