1. Ezernyolcszáznegyvennyolcadik évbe
Letekintëtt az Úr Isten a földre,
Körül nézte széles e nagy világot,
Hogy harcolnak szegény magyar huszárok.

2. Kis pej lovam patkószëge de fényës,
Kocsmárosné csárdás jánya de kényës,
Kócos haját fésüli a vállára,
ëgy szép hatos kendőt köt a nyakára.

3. Kis pej lovam arra vagyon szoktatva,
Többet szalad éhezve, mint jóllakva,
Mégis megáll mindën ëgyes kocsmába,
Míg gazdája bemëgy egy icce borra.