1. Esik eső, szép csendesen csepereg,
Rózsa Sándor a kocsmába kesereg.
Kocsmárosné bort hozzon az asztalra,
Legszebb lányát állítsa ki a posztra.

2. Édesanyám, én a poszton nem állok,
Mert ott jönnek a felfegyverzett zsandárok.
Rózsa Sándor ezt nem vette tréfára,
Felpattant a kispejlova hátára.

3. Kispejlova elvitte őt messzire,
Egészen a Bakony erdő szélére;
Kispejlova megbotlott egy gödörbe,
Ott fogták el Rózsa Sándort örökre.

4. Rózsa Sándor mindig csak azt számlálja,
Hogy hová lett az ő szép kispejlova.
Azt feleli rá a csendőrkapitány:
– Nem ülsz többet, rablóvezér, paripán!

5. – Megüzenem én a feleségemnek,
Jól nevelje fel a két gyermekemet:
Se csikósnak, se bojtárnak ne adja,
Mert ott csak a rablóságot tanulja.