1. Életëmnek a legszëbb korába’
Lëdöntött a halál koporsóba.
Nëm kíméltë fiatal életëm,
Mérges nyilát szívëmbë lövettë.
2. Életëmnek rózsaszín hajnalán,
Élveztëm annak mindëgyik napját.
Dë, ha talán olykor eltévedtëm,
Bocsáss mëg értë édës Istenëm.
3. Jó szüleim, kedvës testvéreim,
Barátaim és kedvës rokonim,
Lépjetëk közelebb koporsómhoz,
Nëmsokára síromba këll szállnom.
4. Készën várja az égi nyoszolya,
Temetőbën mëg van ásva sírja.
Porba hullott véle ifjúsága,
Fëltámada trombita szavára.
5. Gyászpompával van fëlékesítvë,
Vőlegényi bokrétával tűzvë.
Vőlegényi, dë bús a lakodalom,
Várja őtit az égi mënyasszony.
6. Kísérő zene a gyászharangszó,
Búcsúztató az anyai jajszó.
Zokogva borul a koporsóra,
Melyben nyugszik szerelmes magzatja.
7. Szëmfedődnëk mindëgyik sarkára
Ëgy-ëgy könnyharmat csëppel van írva,
Hogy majd ëgykor viszontlátjuk ëgymást,
Ha eljön a boldog fëltámadás.
8. Istenëmet én mindig szerettem,
Visszaadom most nëki életëm,
Sírba száll velem az ifjúságom,
Ott lësz az én örök boldogságom.
9. Barátaim, akik ëljöttetëk,
Rólam soha në feledkëzzetëk.
Hogy majd az égi lakodalomba
Részt vëhessünk a szép mënnyországba.
Bátran mëgyëk hát Jézus elébë, – a 3. sor dallamára
Sírom fëlëtt az ő szënt kërësztje. – a 4. sor dallamára
