A macskázást, úgy hítuk, hogy macskázás, a kergelődzés. Akkor sorba álltunk, körbe, ëgy mëg a közepibe állt, elkezdte, hogy:

Egedëm, begedëm, vekszolvé,
Véva, komámasszon, lé,
Ekre, bekre, cukorbaba, klepsz!

Akire az jutott, hogy „klepsz“, annak ki kellett állni a körbő’.
Akkor megint elkezdtë:

Egedëm, begedëm, vekszolvé,
Véva, komámasszon, lé,
Ekre, bekre, cukorbaba, klepsz!

A’ megint kimaradt, úgyhogy mikor má’ csak ketten maradtak, má’ mindenki kimaradt a körbő’, ketten maradtak, akkor aztán elkezdték, hogy:

Pestën jártam iskolába,
Térdig való tulipánban,
Láttam a kis Erzsikét,
Étettë a csibiskét,
Ëgy, kettő, tizënkettő,
Të vagy a kis kergető!

Akire ez jutott, hogy „tizënkettő“, az vót a kergető, az kergette a többit. Mikor aztán mëgfogott valakit, akkor mëgint az kergette a többit, hát aztán ez is így mënt tovább, ugye hogy kergelőztünk, akit megfogtunk, mindig az kergette a másikat.