Édesanyám, én is katona vagyok,
Az újszőnyi kaszárnyába hërvadok.
Elhërvadok, mint ősszel a fügefalevél,
Édesanyám, de hiába neveltél.
Édesanyám sokat intett a jóra,
Hogy ne menjek a kocsmába bort innya.
Nem hallgattam édesanyám szavára,
Rávettek a lányok a csalfaságra.
Édesanyám, ki a huszár, ha én nem?
Ki nyergeli föl a lovat, ha én nem?
Fölnyergelem kesely lábú kis pej lovamat,
Még az éjjel kimulatom magamat.
Édesanyám kiállott a kapuba,
Onnét nézi, hogy a fia katona.
Ereggy be hát, édesanyám, engem ne sirass,
Van még otthon egy testvérem, neveld azt.
Huszár vagyok, nem pocsóta kerülő,
Nem illik az oldalamra gyíkleső!
Nem hordozom senkinek a tehenét, borját,
Nyergelek egy kesely lábú paripát.
