Besütött a szép holdvilág a kaszárnya udvarán,
Végigsütött tizenhármas honvédbaka vaságyán.
Még a hold is könnyet áraszt a búcsúzó bakára,
Isten véled Pozsony város hegyes, völgyes határa.

Isten véled, kisangyalom, megyek már szabadságra,
Azt sajnálom kisangyalom, nem járhatok hozzád má.
Majd csak elgyün minekünk is boldog szabadság,
Hazamegyek, ölelem a babám karcsú derekát.

A pozsonyi Széplak utcán végigmenni nem merek,
Mer’ azt mondják (a) barna lányok, hogy szeretőt keresek.
Nem köll nékem, van már nékem kökényszemű kis barna,
Jobb vállárul (a) bal vállára göndörödik a haja.