Azt gondoltam, nem köllök katonának,
Gondját viselëm az édesanyámnak.
De már látom, nem viselëm gondját szegénynek,
Oltalmára bízom a jó Istennek.

Tele van a temetőárok vízzel,
Tele van a szívem keserűséggel.
Jó az Isten, ki a vizet, sej, elárassza,
Bús szívemről a bánatot lemossa.