1. Az éjszaka immár lënyugodott,
A föld színe sötétbe maradott,
Nappali fény éjjelre változott,
Fáradtaknak nyugodalmat hozott.

2. Mindën állat mëgy nyugodalomra,
Az Istentől kirendelt állomra.
De én Uram, úgy mëgyëk ágyamba,
Mintha mënnék gyászos koporsómba.

3. Midőn ágynak adom a testëmet,
Deszka közé zárom életëmet.
Azt gondolom, minden nap utolsó,
Ez éjszaka kellhet a koporsó.