1. Arra alá, Szentendrei határon,
Kivirágzott egy nagy nyárfa magába,
Kivirágzott egy nagy nyárfa magábo,
Juhászlegény furulyáz az aljába.
2. Éjfél után kettőt ütött az óra,
De még mindig szépen szól a furulya,
Furulyaszó felhallik a kastélyba,
Felébred a Szedri báró Mariska.
3. Kinyílott a hálószoba ablaka,
Kis Mariska sírva nézett ki rajta,
Kis Mariska így sóhajt fel magába,
Mér’ is lettem Szedri báró leánya.
4. Szedri báró felnyergeli a lovát,
Körüljárja egész Szedri határát,
Megkérdezi legidősebb bojtárát,
Nem-ë látta Szedri báró Mariskát.
5. De, biz’ láttam őfelsége leányát,
Három napja kisbojtárommal sétál,
Három napja kisbojtárom odavan,
Talán bizony szép kisasszony vele van.
6. Szedri báró hintót küld a lányáért,
Kilenc pandúrt meg a juhászbojtárért,
Elől ül a Kis Mariska, hintóba(n),
Hátul meg a juhászbetyár vasalva.
7. Arra alá faragják már azt a fát,
Amelyikre a juhászbetyárt akasszák,
Fújja a szél a fekete göndör haját,
Más öleli a Szedri báró Mariskát.
8. Én az utcán végigmenni nem merek,
Mind azt mondják, hogy gyászruhát viselek.
Gyász a ruhám, de fehér a jegykendőm,
Nem tagadom, hogy juhász volt a szeretőm.
