Odalá szolgáltam,
Szolgalegény voltam.
A keblembe mászott,
A nagy sási kígyó.

– Vëdd ki, apám, vëdd ki,
A nagy sási kígyót.
Szívem szorongatja,
Piros vérem szíjja.

– Bizony nem vëszëm ki,
Mer én félek tőlle.
Mondd mëg az anyádnak,
Talán az kivëszi.

Vëdd ki, anyám, vëdd ki,
A nagy sási kígyót.
Szívem szorongatja,
Piros vérem szíjja.

Bizony nem vëszëm ki,
Mer én félek tőlle.
Mondd mëg a húgodnak,
Talán az kivëszi.

– Vëdd ki, húgom, vëdd ki,
A nagy sási kígyót.
Szívem szorongatja,
Piros vérem szíjja.

– Bizony nem vëszëm ki,
Mer én félek tőlle.
Mondd mëg a bátyádnak,
Talán az kivëszi.

– Vëdd ki, bátyám, vëdd ki,
A nagy sási kígyót.
Szívem szorongatja,
Piros vérem szíjja.

Bizony nem vëszëm ki,
Mer én félek tőlle.
Mondd mëg a mátkádnak,
Talán az kivëszi.

– Vëdd ki, mátkám, vëdd ki,
A nagy sási kígyót.
Szívem szorongatja,
Piros vérem szíjja.

Várjál mátkám, várjál,
Amíg kesztyűt húzok.
Amíg kesztyűt húzok,
Azzal majd kivëszëm.

Így hát a mátkája,
Jobb, mint a szülője,
Jobb, mint a testvére,
Éljen azért véle.