A pozsonyi vasútállomáson,
Három gőzös jár le egy vágányon.
Az elsőnek, jaj, de füstöl a kéménye,
Azon visznek a szlovák határszélre.

Az én babám karjai, karjai,
Nem akarnak hajlani, hajlani.
Meg kell annak hajlani, levelet írni,
Ha meg akar ölelni, csókolni.

Az én babám rózsaszín szoknyája,
Rászállott a harmat az aljára.
Gyere, rózsám, szedd le róla a harmatot,
Bús szívemről a nehéz búbánatot.