1. A mi házunk eleje, eleje,
Sárgára van meszelve, meszelve.
Éppen akkor sütött rá a fényes holdsugár,
Mikor mondtam, babám jó éjszakát.
2. Ez a kislány papucsot varratott,
A sarkába szerelmet rakatott.
Kiesett a szerelem a papucs sarkából,
Jaj, de távol estem a babámtól.
3. Ez a kislány mit gondolt magába,
Jött a gőzös, lefeküdt alája.
Egyet-kettőt füttyentett a gőzösmasina,
Kelj fel kislány, mer’ meghalsz alatta.
4. Nem kelek fel, ez az én halálom,
Mer’ elhagyott engemet a párom.
Ha elhagyott, maj’ megvár engem a halál,
Nagymácsédi temető kapunál.
