Megöltek egy legényt,
Hatvan forintjáért,
Bevetették a Tiszába
Piros pej lováért.

Tisza be nem vette,
Partjára kitette.
Arra ment egy halászlegény,
Hálójába tette.

Arra ment az anyja,
Kelti, de nem hallja:
– Kelj föl fiam, kedves fiam,
Gyere velem haza.

– Nem kelhetek én fel,
Mer’ megvagyok halva,
Sárga rézsarkantyús csizmám,
Lábamra van fagyva.

Arra ment az apja,
Kelti, de nem hallja:
– Kelj föl fiam, kedves fiam,
Gyere velem haza.

– Nem kelhetek én fel,
Mer’ megvagyok halva,
Szép fekete göndör hajam,
Vállamra van fagyva.

Arra ment babája,
Kelti, azt már hallja:
– Kelj föl, kelj föl édes rózsám,
Borulj a vállamra.

– Csináltatsz-e nékem
Diófa koporsót?
– Csináltatok édes rózsám,
Márványkő koporsót.

– Meghuzatod-e majd
A hármas harangot?
– Meghuzatom édes rózsám,
Mind a harminchatot.