Jaj, dë hosszú, jaj, dë sáros ëz az út,
Amëlyikën kilënc bëtyár ëlindult.
Kilënc bëtyár, kilënc fëlé ëlindult,
Kocsmárosné udvarába bëfordult.

– Kocsmárosné, adjon Istën jó ëstét,
– Adjon Istën az uraknak szërëncsét.
– Në kívánjon az uraknak szërëncsét,
Még az éjjël szívébë lësz a nagykés.

– Mari lányom, erëdj lë a pincébë,
Hozzál fël bort az aranyos iccébë.
– Nëm këll nékëm sëm iccéjë, së bora,
Még az éjjel lánya vérit mëglátja.

Kocsmárosné kisétált a kiskertbë,
Föltëkintëtt a csillagos ëgëkrë.
– Jaj, istënëm, hogyan këll azt mëgérni,
Háromévës kis árvámat itt hagyni.

Harangoznak már féltizënkëttőrë,
Kocsmárosnét viszik a temetőbë.
Kocsmárosnét, mëg az eladó lányát,
Mëllëttë mëgy háromévës kis árva.