Fehér László lovat lopott,
A fekete hëgyek alatt,
A fekete hëgyek alatt.

Megtudta aztat a bíró,
A börtönbe becsukatta,
A börtönbe becsukatta.

Elment, Anna, Fehér Anna,
A bírónak udvarába,
A bírónak udvarába.

– Bíró uram, hadnagy uram,
Engedje ki a bátyámat,
Engedje ki a bátyámat.

Hozok nekëd tál aranyat,
Tál aranyat, tál ezüstöt,
Tál aranyat, tál ezüstöt.

– Nem kell nékem tál aranyad,
Tál aranyad, tál ezüstöd,
Tál aranyad, tál ezüstöd.

Kiengedëm a bátyádat,
Háljál vélem egy éjszaka,
Háljál vélem egy éjszaka.

Elmënt Anna, Fehér Anna,
A börtönnek ajtajára,
A börtönnek ajtajára. –

László, László, Fehér László,
Mit mondott nékem a bíró,
Mit mondott nékem a bíró.

Háljak véle egy éjszaka,
Kiengedi a bátyámat,
Kiengedi a bátyámat. –

Anna, Anna, Fehér Anna,
Kipirosult szép viola,
Kipirosult szép viola.

Bátyád fejét levetetëd,
Szűzkoszorúd elveszejtëd,
Szűzkoszorúd elveszejtëd.

Elment, elment Fehér Anna,
A bírónak udvarába,
A bírónak udvarába.

– Bíró uram, hadnagy uram,
Véled hálok egy éjszaka,
Véled hálok egy éjszaka.

Úgy tizenkét óra tájba,
Csörgést hallott Fehér Anna,
Csörgést hallott Fehér Anna.

– Bíró uram, hadnagy uram,
Mi csörög az udvarába,
Mi csörög az udvarába?

– Lovam viszik itatóra,
Abla csörög a szájába,
Abla csörög a szájába.

Elmënt Anna, Fehér Anna,
A tömlöcnek ajtajára,
A tömlöcnek ajtajára.

– Bátyám, bátyám, Fehér László,
Élsz-e, vagy már meg vagy halva,
Élsz-e, vagy már meg vagy halva?

Megszólalt a tömlöcajtó:
– Ne itt keresd a bátyádat,
Ne itt keresd a bátyádat.

Zöld erdőbe, sík mezőbe,
Akasztófa tetejébe,
Akasztófa tetejébe.

Elment Anna, Fehér Anna,
A bírónak udvarába,
A bírónak udvarába.

– Bíró uram, hadnagy uram,
Nem átkozlak nagy átokkal,
Nem is szidlak nagy szitokkal.

Mosdóvized vérré váljon,
És az téged mind befogjon,
És az téged mind befogjon.

Törülköződ lángot hányjon,
És az téged megégessen,
És az téged megégessen.