Ezërnyolcszázkilëncvenëdik évbe,
Mi történt a vágnánási szőlőbe,
Szabó Julcsa föllépett az asztagra,
Vélëtlenül belëesëtt a dobba.

Mikor azt a szeretője mëgtudta,
Két kezét a vállára akasztotta.
– Jaj, emberëk, álljon mëg a masina,
Kit szerettëm, belëesëtt a dobba.

Szabó Julcsát föltették a kocsira,
Ëgyënësën az orvoshoz vágtatva.
Az orvos úr hátratëkint, s azt mondja:
– A Julcsának jó Isten az orvosa.

Vágnánásban mëgszólalt a nagy harang,
Húzza aztat három fëkëtë galamb.
Mind a három oj szomorú versëkët,
Szegény Julcsa, anyja szíve, mëgrepëdt.

Szabóéknál mëggyújtották a gyërtyát,
Talán bizony szëgény Julcsát virrasztják.
– Gyërtëk lányok, öltözzünk fël fehérbe,
Vigyük ki a Julcsát a temetőbe.