A tó partján elaludtam,
Jaj, dë szomorút álmodtam.
Mëgálmodtam azt az ëgyët,
Babám nëm lëszëk a tiëd.
És amikor fëlébrëdtëm,
Kilenc csëndőr áll fëlëttëm.
Mind a kilënc kérdi tőlëm,
Hol az út, az útlevelëm?
Bëlënyúltam a zsëbëmbë,
Lëvorvër volt a kezëmbë.
– Jaj, istenëm, mit csináljak,
Szaladjak-ë vagy mëgálljak.
Ha mëgállok, mëgkötöznëk,
Ha szaladok, fejbë lőnëk.
Jaj, istenëm, mit csináljak,
Szaladjak-ë, vagy mëgálljak.
Mëg is álltam, mëgkötöztëk,
A tömlöcbë bë is vittëk.
– Jaj, istenëm, hol az idő,
Hol van még a két esztëndő.
