1. Szépen legel a kisasszony gulyája,
A kisasszony maga sétál utána,
Már messziről kiáltja ja juhásznak,
Szivem juhász, teridd lë ja subádat.

2. Nem teríthetem én lë ja subámat,
Itt a tilos, behajtják a gulyámat,
Már të arra szívem juhász në gondolj,
Kiváttya jazt édësanyám, ha mondom.

3. – Lányom, lányom, lányomnak së mondanak,
ha jén téged ëgy juhásznak odadlak,
– Mit bánom én édësanyám, tagadj meg,
Fáj ja szivem, a juhászé’ hasad meg.

4. Báró lánya nem juhásznénak való,
Slingëlt szoknya nem a harmatba való,
Mërt a juhász éjjel a harmatba jár,
Nappal pedig a nyája után sétál.

5. Szendrő végén kifaragták azt a fát,
Amëlyre ja juhászlegényt akasztják,
Fújja ja szél gyócs ingét, gyócs gatyáját,
Nem öleli többé ja szép báró lányt.