A szabadban szokták játszani, tetszés szerinti számban. Egy gyereknek sállat vagy kendővel bekötik a szemét, hogy ne lásson, aztán „megpörgetik“. Az illető játékos feladata az, hogy a
játék elején körülhatárolt területen futkározó gyerekek közül valakit megfogjon, s esetleg – ha úgy egyeztek meg – fel is ismerje az elfogottat. A gyerekek kezükkel tapsolnak, s a következő dalocskával csalogatják a „vak zsidót“:
Erre csereg a dió,
Erre meg a mogyoró.
Akit a vak zsidó elkap (és megnevez), azzal szerepet cserél.
Sókszelőce, 1972 / Sztopka Gyula (14)
VÁLTOZAT:
SZEMBEKÖTŐSDI
A gyerekek a keresőnek – a főszövegben közölt dallamra – a következő versikét éneklik:
Aki engem megtalál,
Nem éri a halál.
Nagymácséd, 1971 / Zsidó Mária (15)
