Tumiznyi

Fiúk szokták játszani, tetszés szerinti számban. Mielőtt a játékot megkezdenék, megállapodnak abban, hogy „hány iskolát fognak kijárnyi“. Utána abban is megegyeznek, hogy az iskolák befejezése után fognak-e „rikiznyi“.
A játékot általában a legidősebbik gyerek vagy pedig a játékhoz szükséges zsebkés tulajdonosa kezdi.
Egy-egy iskola a következő dobásokból áll:

1. „Tenyeres“ (v. ritkábban „elejes“) – A játékos feladata a jobb tenyérre helyezett kinyitott kést a levegőbe feldobni oly módon, hogy egyet perdüljön, s visszaesve a hegyével belefúródjon a földbe.
2. „Hátos“ – A játékos a kést jobb keze fejére helyezi, a mutatóujj és a középső ujj közti vájatba. A dobást az első dobásfajtához hasonlóan végzi el.
3. „Öklös“ – A játékos a fölfelé fordított ökölbe zárt kézre, a kisujjtól a hüvelykujjig létrejött mélyedésbe helyezi a kést. Ennél a dobásnál a kéz gyors átfordítása adja meg a dobáshoz szükséges lendületet.
4. „Vellás“ – A gyűrűs- és a középső ujjat a tenyér felé húzzák, és a hüvelykujjal lezárják. A játékos feladata a mutató- és kisujjra helyezett kést a kéz gyors átfordításáv heggyel a földbe vágni.
5. „Leütés“ – A többi dobáshoz hasonlóan ezt is általában ülve vagy guggolva végzik. A nyelénél fogva függőleges helyzetben tartott kést a játékos egymás után háromszor a földbe vágja.
6. „Peckes“ – A játékos állva végzi el a feladatot. A kést hegyénél megfogva egyszer a földbe vágja.

Az első iskola kijárása után következik a második, harmadik, stb. iskola. Aki az utolsó iskolát is kijárta, a megegyezés szerint öt vagy tíz „peckest“ dob. Aki a dobást elrontja, annak mindig meg kell várnia, míg újra rákerül a sor. Amennyiben a játékos idejében észreveszi, hogy a feldobott kés nem fog hegyével beleállni a földbe, a levegőben elkaphatja, s a dobást azonnal megismételheti.
Ismeretes a játéknak még az ún. „fordított iskolájo“ is, amikor a kés hegye az előző iskolához viszonyítva ellentétes irányban van: a „tenyeresnél“, a „hátosnál“, az „öklösnél“ és a „vellásnál“ balra; a „leütésnél“ a kést nyelénél fogva vágják a földbe, a „peckesnél“ ugyanúgy, azonban az első iskola dobásmódjával ellentétben a késnek meg kell fordulnia a levegőben.
A játék befejező része a „rikizés“.
A versenyben utolsó helyre került játékost a győztes félrehívja. A második helyezésű játékos ezalatt a zsebkéssel vagy fadarabkával egy számot (1-től 10-ig) rajzol a földre. A leírt szám ezrest, illetve ezreseket jelent. Tehát: 1 = 1000, 2 = 2000, 3 = 3000 stb. A vesztes játékosnak ki kell találnia, hogy hány „ezres” van leírva. Amíg erre rá nem jön, addig a győztes húzgálja a fülét, közben egyedül vagy a többiekkel együtt a következő mondókát ismételgeti:

Riki-riki rajrom,
Szamár fülit rázom,
Hány ezer?

A szám rajzolása el is maradhat. Ebben az esetben a „rikizést“ végző játékos a vesztes háta mögött ujjaival mutatja a kitalálandó számot, s az előbbi mondóka következő változatával adja fel a kérdést:

Riki-riki rajrom,
Tumi-tumi rajrom,
Ujjat mutatnyi
Tudsz?

A fülhúzkodás helyett néha kisebbfajta pofonveregetéssel is találkozunk.

Tallós, 1968 / Ágh György (14), Kohúth István (14)

VÁLTOZATOK:

RIKIZNYI

Általában 2-8 fiú játssza, állva, körbe guggolva vagy törökülésben.

Dobások:
1. „Eggyes“ – A játékos a kést – nyelének végénél – a mutató- és hüvelykujja közé fogja; a kés hegye lefelé, pengéje pedig előre néz. A dobó feladata a kést ebből a tartásból a földbe
vágni.
2. „Hátos“ – Azonos a főszövegben közölt második dobással.
3. „Böklös“ – Azonos a főszövegben közölt „öklös“-sel.
4. „Kisujjas“ – Azonos a „vellás“ nevű dobásfajtával.
5. „Ötös“ – A főszöveg ötödik dobásfajtájától („leütés“) csupán abban különbözik, hogy a kést
csak egyszer vágják a földbe.
6. „Peckes“ – A játékos hüvelyk- és mutatóujjával fogja a kés hegyét; a kés nyele fölfelé áll, éle pedig a dobó felé néz. A dobást a főszövegben közölt módon végzik el.
Akinek mind a hat dobást sikerül elvégeznie, annak „egy iskola lement“, és elölről kezdheti a „másik iskolát”. A gyerekek még a játék elején megegyeznek, hogy hány iskoláig fognak játszani, és hogy mi lesz a legügyetlenebb játékos büntetése. Az iskolák összességét „riki“-nek mondják.
Legtöbbször 5-10 iskola a riki. Aki eléri a rikit, az félreáll. A játék végén a győztes végrehajtja a büntetést. A versenyben utolsó helyre került játékosnak meghúzkodja a fülét, kisebb pofont ad neki, néhányszor gyengébben fenéken rúgja, stb.

Diószeg, 1970 / Dumann Vilmos (15)

Egy másik változat csak néhány mozzanatában tér el az előbbi variánstól. Minden iskola egy „gólt“ jelent. Egy-egy iskola kijárása után az illető játékos vagy újabb iskolába kezd, vagy ha pihenni akar, valamelyik játszótársának átadja a kést. Ennek a játékosnak a kiválasztását sorsolással dönti el. A vízszintesen földre helyezett kést közepénél fogva jó erősen megpörgeti. Amikor a kés megáll, az folytathatja vele a játékot, aki felé a hegye mutat. Rossz dobás esetén az illető játékosra azt mondják, hogy „megbukott“.

Diószeg, 1970 / Aibek Félix (15), Karsay Sándor (15)

A „peckes“ nevű hatodik dobásfajtát úgy végzik, hogy a dobás előtt a kést lapjával vízszintes helyzetben tartják.

Kismácséd, 1970 / Vörös Zoltán (15)

CÖLÖPÖS RIKI

Legtöbbször öten-hatan játsszák, puha talajon, körben állva vagy guggolva.

Dobásfajtái – sorrend szerint – a következők:
1. A játékos a nyelénél fogott kést hegyével lefelé tartva a földbe vágja.
2. „Hátos.“ A kést a kézfejre helyezik, pengéje bármelyik irányban állhat, nyele azonban mindig a dobó felé.  A játékos a kést a magasba lendíti úgy, hogy a levegőben forduljon egyet feléje, és leesve a földbe fúródjon.
3. „Böklös.“ A játékos ökölbe zárt kezére, a tenyér és az ujjvégek alkotta mélyedésbe helyezi a kést. A dobó az ököl gyors oldalra fordításával vágja a kést a földbe.
4. „Kisujjas.“ A játékos a kést mutató- és kisujja, valamint középső és gyűrűsujja közé fogva vágja a földbe.
5. A játékos a kés hegyét tenyérrel felfelé fordított jobb kezének hüvelykujjára helyezi, s a függőleges helyzetben levő kés nyelének végére ráteszi bal mutatóujját. Ezután a jobb kéz felfelé, illetve jobbról balra irányuló körivszerű lendítésével a kés hegyét a bal oldalra löki úgy, hogy a kés hegyével beleálljon a földbe.
A következő négy dobás ugyanígy történik, csupán a kés hegye van mindig más ujjhegyen, mégpedig:
6. a mutatóujjén,
7. a középső ujjén,
8. a gyűrűsujjén
9. a kisujjén.
A további dobások végeredményben ugyanígy történnek, eltérés csupán abban van, hogy a játékos a dobáshoz szükséges lendületet a jobb kezével adja meg, továbbá abban, hogy a játékos a kés hegyét testének mindig más és más részére helyezi, mégpedig:
10. a csuklójára,
11. a könyökére, miközben karját derékszögben behajlítja,
12. a bal vállára,
13. a jobb vállára,
14. a homlokára, illetve bal kezének hüvelykujjára, melyet a homlokához szorít,
15. az állára,
16. a bal mellére,
17. a jobb mellére,
18. a bal térdére,
19. a jobb térdére
20. „Peckes.“ A játékos hüvelyk- és mutatóujja közé veszi az élével befelé néző, nyelével pedig felfelé álló kés hegyét, majd elvégzi a dobást úgy, hogy a kés a levegőben megperdüljön. A mutatványt háromszor megismétli.
Rossz dobás esetén mindig a soron levő játékos veszi át a zsebkést. Hogy a dobást jónak vagy rossznak tekintsék-e, azt a késnyél végének földtől való távolsága határozza meg; ez a távolság – ha a kés ferdén áll bele a földbe – az előzetes megegyezés szerint nem lehet kisebb két vagy három, ritkábban négy ujj szélességénél. A játékosok mindig attól a dobástól folytatják a játékot, amelyiknél elrontották.
A játék befejező része a legrosszabb dobó megbüntetése. A gyerekek körülbelül kétujjnyi mélységre elkaparják a zsebkést, s az illető játékosnak orrával kell onnan kitúrnia, és szájával kiemelnie.

Diószeg, 1970 / Sárkány Tibor (15), Szilágyi István (15)

ELEJES

Körbe térdelve játsszák. Általában minden dobásfajtát ötször ismételnek.
A játék dobásfajtái a következők: 1. „elejes“, 2. „hátos“, 3. „döngös“, 4. „vellás“, 5. „pöcök“. Ezek elvégzése ugyanúgy történik, mint a „tumiznyi” nevű tallósi variánsban. Az ottani „öklös“ itt „döngös“ név alatt fordul elő, a „leütés”-nek nevezett ötödik dobásfajta pedig itt kimarad.
A játék végén, miközben a „vesztös“ játékost „rikizik“, a következő mondókát mondják vagy éneklik:

Riki-riki tajzom,
Tumi-tumi tajzom,
Hányot mutatok?

Nagyfödémes, 1971 / Bartalos Zoltán (12), Buday Márta (15), Nagy Ede (12),
Németh Tibor (12), Vincze László (14)

PÖNDÖRICI

Inkább fiúk szokták játszani, a szabadban, „gyöpös“ talajon, legtöbbször öten-hatan. Zsebkéssel játsszák, ülve vagy guggolva. A játék elején mindnyájan „fogadnak“, hogy „ki mennyit fog megcsináni“, vagyis hogy az egyes dobásfajtákat ki hányszor fogja ismételni. Általában háromba fogadnak, néha azonban nagyobb szám is előfordul.
A játékot mindig az kezdi, aki a legtöbbe fogadott. A fogadás nagysága határozza meg a további dobók sorrendjét is. Aki a dobást elrontja, addig várnia kell, míg újra rá nem kerül a sor. A játékot annál a dobásfajtánál kell folytatni, amelyiknél elrontották.

A dobásfajták a következők:
1. „Tenyeres“ – A kést a kinyújtott jobb tenyérre fektetik hegyével kifelé. A játékos feladata a kést az adott fekvésből úgy feldobni a levegőbe, hogy az hegyével a dobó felé fordulatot tegyen, majd leesve a földbe fúródjon.
2. „Hátos“ – Ugyanúgy végzik, mint az első dobásfajtát, azzal a különbséggel, hogy a kést a játékos keze fejére fektetik.
3. „Döklös“ – A játékos a kezét ökölbe szorítja, s a zsebkést az ujjhegyek hosszában hegyével a hüvelykujj felé helyezi el. A dobáshoz szükséges lendületet a játékos az ököl gyors oldalra fordításával adja meg.
4. „Kétujjas“ – A játékos kezét a tenyerével felfelé tartja, s a kést a középsó és gyűrűsujj behajlítása után a mutató- és kisujjára helyezi, hegyével jobb felé. A dobás a leírt helyzetből ugyanúgy történik, mint a „döklös“-nél.
5.„Pöndörici“ –  A játékos a hüvelyk- és mutatóujja közé fogja a nyelével felfelé álló kés hegyét. Ebből a tartásból dobja a kést úgy, hogy a levegőben egyet perdüljön, s leesve hegyével a földbe fúródjon. A pöndöricinél mindig a fogadott szám kétszeresét kell dobni, és még egy „ráadást“.
Ha a kés ferdén fúródott a földbe, a dobást csak akkor fogadják el, ha a késnyél vége és a föld közötti távolság nem kevesebb kétujjnyinál.
A játék következő része a „rikizés“, vagyis a vesztes játékos megbüntetése. A játékban utolsó helyre került gyerek lehasal a földre, a győztes ráül a hátára, s fülét cibálva a következő mondókát mondja:

Riki-riki rajzom,
Tubi-tubi tajzom,
Tudsz mennyi ?

Erre a vesztesnek az egytől tízig terjedő számok közül ki kell találnia azt a számot, melyet a játékból másodiknak „kiment“ játékos mutat az ujjjain, kissé hátrább vagy oldalt állva. Mihelyt a mutatott számot kiejti, büntetése befejeződik, és a játék véget ér.

Jóka, 1971 / Mészáros Béla (15), Rajcsányi Béla (15)