Réten vagy más füves területen játszották. Szakítottak egy „mezőszálot“ (fűszálat), két végét hüvelyk- és mutatóujjukkal egybefogták, majd az így létrejött, kissé ovális fűkarikát szájukba vették, hogy nyáluk „hályogot“ képezzen rajta. Ezután a hályogra „kutyatejet“ cseppentettek a hasonló nevű növény leszakított szárából, s figyelték, hogy a hártyán szétfolyó növényi nedv milyen alakzatot vesz fel. Közben az alábbi dalocskát énekelték:

Szűz lány, gyere elő,
Apád, anyád meghalt,
Búba, bokorba,
Aranykoporsóba.

A hártyán megjelenő képvonalakból – fantáziájukat is segítségül híva – a dalocskában megénekelt „szűz lány“ képét igyekeztek összerakni. Az elmosódott alakzat jó alapul szolgált arra is, hogy a várható eseményekre (szerelem, betegség, halál, esküvő, stb.) is következtessenek.

Vezekény, 1968 / Cződör Lajosné (59)