Libapásztorkodás közben szokták játszani, általában lányok. Gyermekláncfűből különböző nagyságú karikákat készítenek (minden karika csupán egy szál gyermekláncfűből van), melyeket egymásba fűznek. Néha a karikákra fűszálakat is kötnek, hogy könnyebben meg lehessen különböztetni, melyik kié.
Ezután minden karikatulajdonos „valakivel“ kapcsolatban gondol valamit, például hogy az illető őt szereti, nem szereti, megcsalja, vágyódik utána, találkája lesz vele, stb. Közben ketten megfogják a szélső karikákat, és széthúzzák a láncot. Akinek a karikája szétszakad, annak fog teljesülni a gondolata. Erről az irigykedő többiek gyakran csúfolódva vesznek tudomást.
A játékot a leírt módon többször is ismétlik. Ha ugyanaz a karika egymás után többször is elszakad, az illető játékosnak újat kell csinálnia helyette.
Hegysúr, 1972 / Kevesda Veronika (16)
