A szabadban játsszák, tetszés szerinti számban. A játékosok választanak maguk közül egy „sintert“, aki előtt kb. 2 méterre húznak egy vonalat. Ezen felsorakoznak. A sinter háta mögött kb. 8-10 méterre az előző vonallal párhuzamosan húznak egy másik vonalat; e mögé kell majd a
játékosoknak átfutniuk. A két vonal közötti területet kétoldalt szintén vonallal zárják be. A labdának csak ezen a téglalap alakú területen belül szabad leesnie a visszaütések alkalmával; ha kigurul, az nem baj.

A sinter feladata az, hogy a játékosoknak sorban egymás után odadobja a labdát, majd a visszaütött labdával megdobja az átfutó játékost. A labdát tehát a soron levő játékosnak mindig vissza kell ütnie, mégpedig lehetőleg olyan messzire, hogy mialatt a sinter a labda után szalad, addig ő a téglalap alakú területen átfuthasson. Ha a sinternek sikerül őt a tilos területen belül megdobnia, a futó kiesik a játékból. Ha a játékos úgy érzi, hogy a sinter által dobott labdát nem sikerül majd elég messzire visszaütnie, két alkalommal mondhatja azt, hogy „nem fogadom“. Harmadszorra azonban ki kell futnia. A záróvonal mögül a játékosok visszafuthatnak a dobó vonalra, ám ez az odafutáshoz hasonló kockázattal jár, mert a sinter őket is megdobhatja.
Akinek sikerül visszafutnia, az mindig a sor végére áll. Ha rákerül a sor, újra üthet. Ha a visszaütött labda a kijelölt területen kívül esik le, a futónak, illetve a futóknak helyben kell maradniuk; ebben az esetben az átdobást és a visszaütést meg kell ismételni.
Aki a futók közül legtovább marad játékban, az győz. Ha a játékot ismétlik, ő lesz az új sinter.

Vága, 1971 / Kubica Anna (14)