Pofonütők

Tréfás rászedés
POFONÜTŐK

A gyűjtemény anyagának feldolgozása során figyeltem fel kislányaim kedves játékaira.

Az első játék:
Kislányom a játék elején felszólított, hogy minden mondata után tegyem fel a kérdést: Hogyan ?
A párbeszéd a következő volt:
– Elmentem az erdőbe.
– Hogyan?
– Így ni! (Kislányom a járást mutatta.)
– Fölmásztam egy fára.
– Hogyan?
– Így ni! (A mászást mutatta.)
– Lenéztem a fáról.
– Hogyan?
– Így ni! (Mindkét kezével szemüveget formált, s a szeméhez emelte.)
– Arra jött egy csendőr.
– Hogyan?
– Így ni! (A járást mutatta.)
– Lehívott a fáról.
– Hogyan?
– Így e! (Mutatóujjával hívogatott.)
– Adott két nagy pofont.
– Hogyan?
– Így ni!
És kaptam két kis pofont.

Tallós, 1974 / Gágyor Ágnes (6)

A második játék pedig:
Minden mondatra így kellett felelnem: Én is.
A párbeszéd:
– Elmentem az erdőbe.
– Én is.
– Kivágtam egy fát.
– Én is.
– Vályút csináltam belőle.
– Én is.
– Moslékot öntöttem beléje.
– Én is.
– Malacok ettek belőle.
– Én is – hangzott a tréfás válasz mindannyiunk derültségére.

Tallós, 1974 / Gágyor Andrea (8)

Az első és a második játékot vö. az érsekújvári járásból származó következő két változattal:
Az első változatban a felelet minden mondatra: – Én is.
A párbeszéd:
– Elmentem a szövetkezetbe.
– Én is.
– Láttam ott disznókat.
– Én is.
– Moslékot ettek.
– Én is.

A második változatban az ismételendő kérdés: – Mikor?
A párbeszéd:
– Férjhez fogsz menni.
– Mikor?
– Majd. Családod is lesz.
– Mikor?
– Majd. Nagy csapás fog érni.
– Mikor?
– Most.
Erre a felelgető játékos a kérdezgetőnek ad egy kis pofont.

Muzsla, 1978 / Vajda Hajnalka (14)