Piros kendő, pi-pi-pi

A gyerekek körbe, félkörbe vagy sorba állnak, aztán kijelölnek maguk közül valakit, aki elmondja a kiolvasót. Ha nem tudnak megegyezni a jelölésben, akkor a legidősebb vagy legfiatalabb játékost bízzák meg a kiszámolás végrehajtásával.
Minthogy általában több kiolvasó-versikét ismernek, a kiszámoló közli a többiekkel, hogy melyiket fogja elmondani. A szöveget apró egységekre tagolva mondja, s minden egység kimondásakor kezével megérint egy-egy játékost, vagy egyszerűen csak rájuk mutat. A mondókát saját magán kezdi, esetleg bal kéz felőli szomszédján, majd körbe folytatja.
Akire a kiolvasó utolsó méretegysége (negyed) jut, az kiesik vagy félreáll a körből. Ha a kiszámolást végző játékosra jut az utolsó szótag, két megoldás lehetséges. Vagy folytatja a kiszámolást oly módon, hogy magát kihagyja belőle, vagy egy másik játékos – rendszeint az eddigi kiszámoló bal oldalán álló – veszi át a kiszámoló szerepét.
Aki utolsónak marad a körben, az lesz a kergető vagy kereső, illetve fogó vagy hunyó. A hosszabb kiszámolókat általában csak egyszer mondják el.

Piros kendő, pi-pi-pi,
Van alatta valami.
Két kisegér, két kisnyúl,
Kimehet az ifiúr!

Tallós, 1968 / Hakszer Erzsébet (13)

VÁLTOZATOK:

A 3-4. sor változata:
Kopasz ember nadrágbo,
Úgy mulat a kocsmábo.

Deáki, 1970 / Néma Sándor (13)

Kétsoros változat:
Piros kendó, pi-pi-pi,
Miklós bácsi, gyere ki!

Tallós, 1968 / Halász Ferencné (47)