A játékot általában körülírással szokták meghatározni: „Játsszunk úgy, hogy piros, fehér, kék“, vagy: „Játsszunk úgy, hogy Piri, Feri, Sári“.
Többnyire iskolás korú lányok szokták játszani, kötéllel. Mielőtt a játék megkezdődne, neveket választanak maguknak. Ezek a nevek a piros, fehér, sárga, zöld, kék színnevek, vagy ezek első betűjére a következő állandósult sorrendű személynevek: Piri, Feri, Sári, Zoli, Kati. (Néha a Kati helyett „Kéki“-t mondanak.)
Ezután kezdődhet a játék. Két játékos hajtja a kötelet, s az ugrálást a piros nevű játékos kezdi meg. Előfordul, hogy a kötelet kezelő játékosok először háromig számolnak, s csak azután kezdik a kötelet hajtani. Közben az ugrálás ütemére (negyed értékekre) a két kötélhajtó, esetleg mindannyian ezt mondogatják:

Piros, fehér, sárgo, zöld, kék, piros, fehér… stb.

Gyorsabb tempójú ugráláskor a pattogósabb Piri, Feri, Sári, Zoli, Kati neveket mondják. Ha az ugráló beleakad a kötélbe, helyet cserél azzal a játékossal, akinek a hiba elkövetésekor éppen a nevét mondták.
Ha a játékba ötnél többen kapcsolódnak bele, nevek helyett számokkal jelölik egymást a játékosok.

Tallós, 1968 / Hakszer Erzsébet (13)

VÁLTOZAT:

SÁRI, KATI, MÁRI

Hárman játsszák. A játékosok a következő neveket osztják szét maguk között: Sári, Kati, Mári.
A két kötélhajtó játékos ezeket a neveket ismételgeti, miközben a harmadik ugrál. Akinek a nevénél megakad, azzal helyet cserél. Ha a saját nevénél akad meg, az ugrálást ő folytatja tovább.

Farkasd, 1971 / Bób Mária (12)