Pesten jártam iskolába

A gyerekek körbe, félkörbe vagy sorba állnak, aztán kijelölnek maguk közül valakit, aki elmondja a kiolvasót. Ha nem tudnak megegyezni a jelölésben, akkor a legidősebb vagy legfiatalabb játékost bízzák meg a kiszámolás végrehajtásával.
Minthogy általában több kiolvasó-versikét ismernek, a kiszámoló közli a többiekkel, hogy melyiket fogja elmondani. A szöveget apró egységekre tagolva mondja, s minden egység kimondásakor kezével megérint egy-egy játékost, vagy egyszerűen csak rájuk mutat. A mondókát saját magán kezdi, esetleg bal kéz felőli szomszédján, majd körbe folytatja.
Akire a kiolvasó utolsó méretegysége (negyed) jut, az kiesik vagy félreáll a körből. Ha a kiszámolást végző játékosra jut az utolsó szótag, két megoldás lehetséges. Vagy folytatja a kiszámolást oly módon, hogy magát kihagyja belőle, vagy egy másik játékos – rendszeint az eddigi kiszámoló bal oldalán álló – veszi át a kiszámoló szerepét.
Aki utolsónak marad a körben, az lesz a kergető vagy kereső, illetve fogó vagy hunyó. A hosszabb kiszámolókat általában csak egyszer mondják el.

Pesten jártam iskolába,
Jól nevelt apám,
Azt gondolta, lesz belőlem
Tenkes kapitány.
Lett belőlem csirkefogó,
Flaszterkoptató,
Aki eztet nem hiszi el,
Az lesz a sunyó!

Zsigárd, 1972 / Ambrus Rita (12), Kecskés Rozália (13)

VÁLTOZATOK:

A 6. sor után:
Akire jut tizenkettő,
Az lesz a fogó.
Egy, kettő… tizenkettő!

Zsigárd, 1972 / Kovács Mária (14)

A 4. sor után:
Lett belőlem csirkefogó,
Vécepuculló,
Akire jön tizenhárom,
Az lesz a fogó (v. hunyó).
Egy, kettő… tizenhárom!

Tallós, 1968 / Lőrincz László (12)

Pesten jártam iskolába,
Jól nevelt apám,
Azt gondolta, lesz belőlem
Tenkes kapitány.
Lett belőlem
Buga Jakab,
Szemétkihordó,
Akire jut a százkettő,
Az lesz a hunyó.
Kettő, tizenkettő … százkettő!

Vágkirályfa, 1972 / Mókos Lívia (14)

Pesten jártam iskolába,
Jól nevelt apám,
Azt hitte, hogy lesz belőlem
Hajóskapitány.
Lett belőlem utcaseprő,
Vécepuculó,
Budapesti főutcákon kislány csábító.

Pered, 1972 / Lelovics Katalin (12)