Palkovacska

Közkedvelt labdajáték, fiúk, lányok együtt is játsszák, főleg a ház előtt az utcán, esetleg az udvaron. A játékosok száma tetszés szerinti; a játék annál érdekesebb, minél többen vesznek benne részt.
A játék megkezdése előtt a gyerekek kijelölik a játékpályát. Az utcán keresztül, egymástól 30-50 m távolságra, húznak két párhuzamos vonalat. Gyakran két egymás után következő villanyoszlop vagy út menti fa szabja meg a vonalak távolságát. Ha az utca mellett járda van, a vonalakat azon keresztül is meghúzzák.
A játékpálya kirajzolása után a gyerekek két egyenlő számú csoportra oszolnak, majd a csoportok hangadói sorsolással eldöntik, hogy melyik csoport legyen „kint“, és melyik „bent“. Ez úgy történik, hogy az illető játékos egy kavicsot vagy fadarabkát a háta mögött elrejt valamelyik tenyerében, aztán ökölbe zárt kezét kereszt alakban előrenyújtja. Ha az ellenfél hangadója arra a kézre üt, amelyikben a tárgy van, akkor csoportjával a benti részre állhat, ellenkező esetben
a kinti rész az övék. Az első vonal előtti utcarészen van a „bent“, a két vonal közti terület pedig a „kint“.

A játék megkezdése előtt a gyerekek megegyeznek, hány „pontig“ játszanak. A játék általában húsz pontnál szokott végződni.
Ezután megkezdik a játékot. A kintiek a vonalak közti térségen szétszórtan állnak fel, a bentiek pedig az első vonal előtt sorakoznak fel, nagyjából erősségük és ügyességük szerint; előre a gyengébbek, utánuk pedig az erősebbek és ügyesebbek. A labda a bentieknél van, akik egyenként lépnek a „csík” elé; bal kezükkel kissé feldobják a labdát, s jobb öklükkel igyekeznek úgy átütni a kintiek térfelére, hogy ne tudják elkapni. A földről visszapattanó labdát a kintiek mindig visszadobják a bentieknek, s ők egymás után ütnek. Akik már ütöttek, azok kissé oldalra állnak, hogy soron levő társukat ne akadályozzák a mozgásban, aztán igyekeznek pontot szerezni. Az a játékos, akinek az ütések ideje alatt sikerül átfutnia a kintiek térfelét záró
vonal mögé, és onnan azonnal vagy alkalomadtán visszafutnia társaihoz anélkül, hogy a kintiek megdobnák a labdával, egy pontot szerez, és újra üthet. Az ütést végrehajtó játékos, ha jónak látja, akár azonnal is futhat, mégpedig egyedül, vagy mindazokkal együtt, akik itt már
ütöttek.
Ha az oda-vissza futással próbálkozó játékost vagy játékosok közül valamelyiket a kintieknek sikerül a labdával eltalálniuk, a két csoport helyet cserél: a kintiek mennek labdát ütni, a bentiek pedig beállnak a két vonal közé. Cserére kerül sor akkor is, ha a bentiek által dobott labdát a kintiek közül valakinek sikerül elkapnia, mielőtt még a földet érintené. Abban az esetben, ha a benti csoportban még senkinek sincs pontja, és az utolsó játékoson a dobás sora, az illető játékos háromszor ismételhet. Amennyiben ezalatt sem sikerül új ütőt biztosítani, a kintiek szükség szerint, de legtöbbször háromszor, a magasba dobják a labdát. Ha még ez sem elég, akkor kezükbe fogják a labdát, és a bentieknek így kell próbálkozniuk. Persze a futókat mindegyik esetben meg lehet dobni.
A helyet cserélgető csoportok tagjai a bent szerzett pontokat mindig összeadják, s amelyik csoportnak hamarább sikerül elérnie a megbeszélt pontszámot, az a győztes.

Nemeskosút, 1970 / Horváth Magda (13), Popluhár Anna (13),
Pszota Emília (15), Puskás Erzsébet (14)

VÁLTOZATOK:

MÉTA

A főszövegben közölt játéktól eltérően a labdát nem kézzel, hanem ütővel (söprünyél v. lécdarab) ütik. További eltérés az, hogy a bentiek kijelölnek maguk közül egy „elődobót“,
aki a vonalon kívülre áll, és dobás esetén – ha a labdát társaitól kapja – a kintiek után iramodhat. A harmadik eltérés a csoportok létszámával kapcsolatos. Ha a játékosok száma páratlan, abban a csoportban, amelyikben kevesebben vannak, „cékát üthetnek“, vagyis a hiányzó személy helyett is elvégezhetik az ütést. Ha az illető csoportban csak eggyel vannak kevesebben – ami már a játék elején előfordulhat -, akkor egy cékát ütnek, ha pedig két személy hiányzik – ez a játék közben fordulhat elő, ha valaki valamilyen oknál fogva eltávozik -, két cékára van joguk. Három vagy több céka csak ritkán fordul elő.

Jóka, 1971 / Mészáros Nándor (15), Szakáll László (15)

Névváltozat:

LAFANYA

Nemeskosút, 1970 / Horváth Magda (13), Popluhár Anna (13),
Pszota Emília (15), Puskás Erzsébet (14)