Ó, ó, ó
A gyerekek körbe, félkörbe vagy sorba állnak, aztán kijelölnek maguk közül valakit, aki elmondja a kiolvasót. Ha nem tudnak megegyezni a jelölésben, akkor a legidősebb vagy legfiatalabb játékost bízzák meg a kiszámolás végrehajtásával.
Minthogy általában több kiolvasó-versikét ismernek, a kiszámoló közli a többiekkel, hogy melyiket fogja elmondani. A szöveget apró egységekre tagolva mondja, s minden egység kimondásakor kezével megérint egy-egy játékost, vagy egyszerűen csak rájuk mutat. A mondókát saját magán kezdi, esetleg bal kéz felőli szomszédján, majd körbe folytatja.
Akire a kiolvasó utolsó méretegysége (negyed) jut, az kiesik vagy félreáll a körből. Ha a kiszámolást végző játékosra jut az utolsó szótag, két megoldás lehetséges. Vagy folytatja a kiszámolást oly módon, hogy magát kihagyja belőle, vagy egy másik játékos – rendszeint az eddigi kiszámoló bal oldalán álló – veszi át a kiszámoló szerepét.
Aki utolsónak marad a körben, az lesz a kergető vagy kereső, illetve fogó vagy hunyó. A hosszabb kiszámolókat általában csak egyszer mondják el.
Ó, ó, ó,
Tündérkaszinó,
Akire jön tizenhárom,
Az lesz a fogó.
Egy, kettő… tizenhárom!
Tallós, 1968 / Benedek Istvánné (44)
VÁLTOZATOK:
Ó, ó, ó,
Fazékvakaró,
Akire jut a huszonegy,
Az lesz a hunyó.
Egy, kettő… huszonegy.
Deáki, 1970 / Farkas Erzsébet (12)
Ó, ó, kakavó,
Kint a vakaró,
Aki látja, megvakarja,
Te vagy a hunyó!
Deáki, 1970 / Fiola Magda (14)
Hibát talált?
Üzenőfal
