Mese, mese, mátka
A gyerekek körbe, félkörbe vagy sorba állnak, aztán kijelölnek maguk közül valakit, aki elmondja a kiolvasót. Ha nem tudnak megegyezni a jelölésben, akkor a legidősebb vagy legfiatalabb játékost bízzák meg a kiszámolás végrehajtásával.
Minthogy általában több kiolvasó-versikét ismernek, a kiszámoló közli a többiekkel, hogy melyiket fogja elmondani. A szöveget apró egységekre tagolva mondja, s minden egység kimondásakor kezével megérint egy-egy játékost, vagy egyszerűen csak rájuk mutat. A mondókát saját magán kezdi, esetleg bal kéz felőli szomszédján, majd körbe folytatja.
Akire a kiolvasó utolsó méretegysége (negyed) jut, az kiesik vagy félreáll a körből. Ha a kiszámolást végző játékosra jut az utolsó szótag, két megoldás lehetséges. Vagy folytatja a kiszámolást oly módon, hogy magát kihagyja belőle, vagy egy másik játékos – rendszeint az eddigi kiszámoló bal oldalán álló – veszi át a kiszámoló szerepét.
Aki utolsónak marad a körben, az lesz a kergető vagy kereső, illetve fogó vagy hunyó. A hosszabb kiszámolókat általában csak egyszer mondják el.
Mese, mese, mátka,
Pillangós bogárka,
Ingó-bingó rózsa,
Te vagy a fogócska!
Vágsellye, 1971 / Rózsa Jánosné (28)
VÁLTOZATOK:
A 2. sor:
Pillangós madárka.
Taksony, 1970 / Mézes Ágnes (7)
Gágyor József megjegyzése:
Édesanyámtól, aki gyermekkorát az Ipolyság melletti Ipolynyéken töltötte, a kiolvasó alábbi változatát hallottam:
Mese, mese, mátka,
Fekete madárka,
Enyém fele, tied fele,
Neked adom mind.
Ipolyság, 1977 / Gágyor Józsefné (63)
Hibát talált?
Üzenőfal