Többnyire a szabadban játsszák, fiúk, lányok egyaránt. Kijelölnek maguk közül egy „méhes embert“, aki állva marad, a többiek pedig sorban egymás mögé guggolnak, és arcukat a tenyerükbe rejtik. Amikor a méhes ember kerülgetni kezdi őket, a guggolók a következő dalocskát éneklik:

Méhes ember, el ne lopd a méheim!

A méhes ember tiltakozóan válaszol:

Nem, nem, csak kerülöm.

Az énekes párbeszéd egymás után többször ismétlődik. Közben a méhes ember minden kerüléssel – esetleg néhány alkalmat kihasználatlanul hagyva – egy-egy sorvégi játékost magával visz. Az így leszedegetett „méheket“ félreállítja. Az utolsónak maradt játékos arról tudja meg, hogy már csak egyedül van, hogy az éneklésben nem segít neki senki. Mire feláll, addigra a pár lépéssel odább álló méhek a méhes embert már körülvették, elrejtették maguk között. Minthogy a méhek felől zörgés hallatszik, a megmaradt játékos odamegy, és a csoportban állók vagy guggolók egyikétől megkérdezi:
– Öreganyám, mi zörög a palláson?
– Öreganyám diót tör – feleli a kérdezett, majd a párbeszéd tovább folytatódik:
– Adjon egyet!
– Egy van.
– Akkor felet!
– Fél van.
– Negyedet!
– Csak negyed van.
További kérdés helyett a kérdezgető játékos hirtelen elkiáltja magát:
– Csipkedjétek meg a méhes embert!
Erre a méhes ember futásnak ered, a többiek pedig utána. Ha megfogják, jól megcsipkedik, s a játék ezzel véget ér.

Nádszeg, 1971 / Erdélyi Anna (15), Molnár Mária (15)