Megy a gyűrű vándorútra

Ugyanúgy játsszák, mint a Csöm-csöm, gyűrű kezdetű játékot. A gyűrűt elrejtő játékos egyedül vagy a többiekkel együtt énekli:

Megy a gyűrű vándorútra,
Aki tudja, meg ne mondja,
Egyik kézből a másikba.
Merre van a gyűrű útja.
Csili-csalamádé,
Csili-csalamádé,
Csili-csalamádé,
Csili hopp-hopp!

Tallós, 1974 / Gágyor Ágnes (6), Gágyor Andrea (8)

VÁLTOZATOK:

A dalocska befejező ütemének változata:

Sári, hopp, hopp, hopp!

Nagymácséd, 1971 / Lancz Éva (12), Lancz Éva (9)

ARANYGYŰRŰM ELVESZTETTEM

A gyerekek kijelölnek maguk közül egy hunyót, az a „vörösbúbi“ (v. „búbi“), és egy másik
játékost, akinek az lesz a feladata, hogy a gyűrűt elrejtse. Ezután a gyerekek sorba guggolnak, tenyerüket lazán összeteszik, a kijelölt játékos pedig – két tenyere között a gyűrűvel – minden guggoló kezétmegérinti, s a játékosok egyikének a kezébe csúsztatja a gyűrűt. Közben kiszámolószerűen ezt mondja:

Aranygyűrűm elvesztettem,
Eddig hiába kerestem.
Szóljon, aki megtalálta,
Cukrot nyomok a markába.

Ezután megjelenik a vörösbúbi, hogy megkeresse a gyűrűt. A keresést a következő kiolvasóval végzi:

Itt csörög, ott csörög,
Itt add ki!

Akinél a hunyó megtalálja a gyűrűt, az lesz az új vörösbúbi. A búbinak három élete van, vagyis háromszor jöhet a gyűrűt keresni. Ha harmadszori próbálkozása is sikertelen, a gyerekek „lefejezik“: megfogják mindkét oldalról, s valaki a tenyere élével néhányszor a tarkójára üt. A lefejezés egyúttal azt is jelenti, hogy az illető búbi kiesett a játékból. Új búbinak az megy ki, akinek a kezében van a gyűrű.

Vízkelet, 1971 / Bodri Magda (13), Popluhár Piroska (12), Prágai Valéria (13)

A játéknak ismeretes az a változata is, amelyikben mindkét kiolvasót a vörösbúbi mondja.

Vízkelet, 1971 / Jeskó Dániel (13), Pavlacska Katalin (13)