Lopom, lopom szívát

Fogócska – Menedékkel, mindenki futó, egy kergető
(A játék színhelye kijelölt, korlátozott)

A szabadban szokták játszani, fiúk, lányok egyaránt, rendszerint fás helyen. Valamely fa köré húznak egy kb. 3 lépésnyi sugarú kört. Ez a „kerítés“; a „kertkaput“ szintén kijelölik.
Ezután választanak maguk közül egy „öreget“ (v. „gazdát“ v. „csőz“-t), a többiek lesznek a „gyerekek“. Az öreg a fa alá áll, egy fadarabkát (v. mást) vesz a szájába, s úgy tesz, mintha pipálna, kezében pedig egy „kajmós“ botot tart. Fáradtságot szinlelve a fa törzséhez
támaszkodik, esetleg leül vagy leguggol, félreteszi a pipáját, botját a földre helyezi, elalszik. Mielött elaludna,még megjegyzi:
– Jaj,csak ne gyűjenek el azok a gyerekek, mer megverem őköt.
Közben a gyerekek a fától pár lépésnyire a fejüket összedugva sugdosnak:
– De jó lenne szívát lopnyi! Gyerünk, most alszik a öreg. Ellopjuk a kajmós botját, nem fog tunnyi fölányi.
Odasettenkednek a fa alá, kezüket a fa koronája felé emelik, s a lecsüngő ágakat,leveleket az alábbi dalocska ritmusára tépdesni kezdik, oly módon, hogy jobb és bal kezüket le-fel mozgatják.

Lopom, lopom szívát.

Ha a fa koronája túl magasan van, és nem érik el az ágakat, a szilvalopást akkor is a leírt módon játsszák meg. A dalocskát kétszer-háromszor is ismétlik, mire az öreg – akinek néha még a botját is ellopják – felébred, és kergetni kezdi őket. Közben bosszúsan mondja:
– Na megájatok! Várjatok csak!
Akit sikerül megfognia, az lesz az új öreg. Ha senkit sem fogott meg, akkor továbbra is megmarad szerepében. A kergetéskor azonban vigyáznia kell, mert a körön kivülre nem futhat. A gyerekek azonban, akik a játék elején a „kapun“ keresztül settenkedtek be a
kertbe, most a „kerítésen“ át is menekülhetnek.

Nemeskosút, 1970 / Ivancsík Ágota (13), Popluhár Anna (13), Pszota Emília (15)