Fiúk, lányok vegyesen körbe álltak. Hárman bementek a kör közepére „lepkének“, ketten pedig félreálltak „tulipánnak“. Ezután énekelve felelgettek egymásnak:

Kör: Kis lepkéim, hová, hová?
Mért repdestek ide s tova?
Gyertek velünk játszani.

Lepkék: Szállunk ki a zöld mezőre,
Zöld mezőről zöld mezőre,
Ott fogunk mi játszani.

Kör: Felhők szállnak errefelé,
Siessetek hazafelé,
Meg fog ázni szárnyatok.

Lepkék: Ha eső lesz, hazatérünk,
Szállást ad a tuli nékünk,
Ugye, kedves tulipán?

1. tulipán: A két színest bebocsátom,
Nékik virágom kitárom,
De a fehér elmehet.

Színes lepkék: A fehér nekünk testvérünk,
Nála nélkül be nem megyünk,
Ugye, kedves testvérkénk?

2. tulipán: A fehéret bebocsátom,
Néki virágom kitárom,
De a kettő elmehet.

Fehér lepke: A kettő nekem testvérem,
Náluk nélkül be nem megyek,
Ugye, kedves testvérkék?

Kör (mondva): Elállt már a nagy eső,
Nem kell nekik már tető.

Ezután új lepkéket és tulipánokat választottak, s a játékot a leírt módon ismételték.

Vágkirályfa, 1972 / Babós Istvánné (75)

A közölt dallam az „Ugyan, édes komámasszony“ kezdetű közismert népdal fele; a játék szövege műköltészet.