Fiúk, lányok együtt is játsszák, tetszés szerinti páratlan számban.
Kört alkotnak, s párokra tagolódva ketten-ketten megfogják egymás kezét, és a magasba emelik.
Egyikük – a „piros kácso“ – a kör közepén áll, s állva marad akkor is, amikor a többiek körbe járnak és énekelnek:
Kácso, kácso,
Piros kácso,
Ki a párját
Nem találjo,
Keressen magánok!
A „Nem találjo“ után a párban állók leeresztik és elengedik egymás kezét, a dalocska befejező részére pedig ki-ki fordul egyet. A fordulás után minden játékosnak meg kell fognia valakit. Aki pár nélkül marad, ismétléskor az lesz az új piros kácsa.
Kismácséd, 1970 / Somogyi Katalin (12)
