Itt járt Mátyás király

Alakoskodás több főszereplővel

Fiúk, lányok együtt is szokták játszani, főleg fás helyen, legtöbbször udvaron. Kijelölnek maguk közül egy „kamarást“ és egy „királyt“, a többiek a „szolgák“. A két főszereplő mindig fiú szokott lenni. A kamarás egy fa mellé áll, itt lesz a „háza“. A szolgák egy széket vagy sámlit visznek neki oda, amire letelepszik. A király egy távolabb levő másik fa alatt a földre ül. Ruházata koldusra vall, öreg melegítő, rossz zsák vagy széttépett papírzsák van rendes ruhája felett.
A tulajdonképpeni játékot a kamarás kezdi. Lassan, méltóságteljesen elindul a „templomba“. A szolgák közül ketten minden lépésben felváltva egy-egy „aranytálcát“ tesznek a lába elé, hogy ne kelljen a földre lépnie. Ez az aranytálca legtöbbször két papír- vagy paladarabka, esetleg egyéb hasonló lapos tárgy. Egy harmadik szolga a széket viszi utána. A többiek jobbról, balról és a háta mögött kísérik őt.
Az álruhás királyt a kamarás figyelemre se méltatja, pedig az erősen figyeli őket. Amikor a kamarás a templomba ér, az aranytálcákat a lába alatt hagyják, és leültetik egy székre, ahol ő kezét imára kulcsolva némán buzgólkodni kezd. Közben a szolgák a királyhoz sereglenek, és megkérdezik tőle:
– Mit adjunk neked, te kódus?
Erre a vélt koldus feláll, kiegyenesedik, ledobja magáról a rongyos öltözéket. Alóla előtűnik szép, „királyi“ ruhája. A szolgák meglepődnek, s megdöbbenve hátrálnak úgy, hogy valamibe beleütközzenek, ha másba nem, hát egymásba. Aztán erőt véve felindultságukon, kórusban megkérdezik a királytól:
– Mit parancsolsz, király uram?
– Hat tojást – feleli a király.
Erre a szolgák közül hatan egy-egy tojást helyettesítő kődarabbal a kezükben a király elé vonulnak. Alázatosan meghajolnak, és leteszik eléje a földre a kért „tojásokat“. A király egymás után „feltöri“ őket, és jóízűen „eszik“. Közben a szolgák otthagyják a királyt, és a kamaráshoz mennek, aki éppen távozni készül a templomból. A két szolga ismét gondjaiba veszi az aranytálcákat, a harmadik szolga pedig a széket (sámlit) viszi a kamarás után. Hazaérve a széket leteszik a fa alá, a kamarás ráül, a szolgák pedig csoportba verődve énekelni kezdik:

Itt járt Mátyás király,
Megevett hat tojást,
Látto aranytálcán
Templomba menni
A kamarást.

A kamarás a dalt figyelve egyre dühösebb lesz, majd hirtelen felugrik, s a védekezésre nem is gondoló szolgákat egyszerre, vagy ha sokan vannak, csoportonként karjával átfogja, és a fa mellé állítja őket.
A szolgák fogságukból csak akkor szabadulhatnak, ha a király kívánsága szerint elénekelnek egy dalt, elszavalnak egy verset, mondanak egy tréfát stb.
A játék akkor fejeződik be, ha már minden szolga visszanyerte szabadságát.

Tósnyárasd, 1970 / Kajos Márta (13)

Megjegyzés:

A magyarság néprajza III. kötetében (Szellemi néprajz. Királyi Magyar Egyetemi Nyomda. 199.old.) a Mátyás-mondák között olvashatjuk: „Offenbánya kamarása olyan gőgös úr volt, hogy a sáros úton a templomig arany tálakat rakatott le, hogy csizmája be ne szennyeződjék. Mátyás egy másik házból lesi viselkedését, ahol jóltartották, s ennek a háznak a falára írta: »Itt járt Mátyás király, megevett hat tojást, s látta aranytálon járni a kamarást.« A gőgös úr nyomban el is tűnt a vidékről.”
Vö. még: Szép Ernő: A kamarásról, aki aranytálcára lépett (Kisgyermekek nagy mesekönyve, Madách Könyvkiadó, Bratislava, 1972, Válogatta és szerkesztette T. Aszódi Éva, 76.old.). A mesében olvasható versike szó szerint megegyezik a játékban közölt dal szövegével. (Gágyor József)