Ketten játsszák. Egyikük az „asszony“, másikuk a „bárány“.
Az asszony kérdezget, a bárány pedig felelget:

– Hol voltál, báránykám?
– Kertek alatt, asszonykám.
– Mit ettét, báránykám?
– Édes füvet, asszonykám.
– Mit ittál, báránykám?
– Forrásvizet, asszonykám.
– Sírtál-e, báránykám?
– Sírtam biz én, asszonykám.
– Hogy sírtál, báránykám?
– Ehem-behem, asszonykám…

A párbeszéd végén a bárány megjátssza a sírást.

Farkasd, 1971 / Tóth Katalin (15)