Hajózni

Ketten szokták játszani egy papírlapon, gombbal vagy pénzérmével. Először is a papírlap szélességében párhuzamos vonalakat húznak. A vonalak egymástól való távolsága általában egy-két milliméterrel nagyobb, mint a gomb vagy pénzérme szélessége. A legalsó vonal alatt egy-két centiméter távolságra középen leteszik a kiválasztott tárgyat – legyen a jelen esetben pénzérme -, és kerülete mellett rajzolnak egy kört. Ezután fönt jobbra az egyik, balra pedig a másik játékos odaírja a nevét.
A játék azzal kezdődik, hogy a körre helyezett pénzérmét fölváltva hol az egyik, hol pedig a másik játékos igyekszik mutatóujjával a vonalközök valamelyikébe belepöccinteni. Sikeres lökés esetén – a pénzérme nem érintheti a vonalakat – az illető játékos a nevével megjelölt oldalon a vonalköz szélére rajzol egy „csónakot“. Ha a következő lökés is sikerül, mégpedig ugyanabba a vonalközbe, a csónakra felkerül a „kémény“. A kéménnyel ellátott csónakot már „hajónak“ nevezik. Egy harmadik ugyanoda irányzott jó lökés után a hajóra felrajzolják az „ágyút“ is, s ezzel a hajó teljesen elkészült.
A játékosok általában egyszerre több hajón is dolgoznak. Amelyik vonalközbe belepöccintik a pénzérmét, ennek a vonalköznek a szélén megkezdhetik a hajó építését. Céljuk az, hogy nevük alatt minden vonalközben legyen egy hajó.

A kész hajóval rendelkező játékos – amennyiben sikerül újra a hajó vonalközébe löknie a pénzérmét – hajójáról átlőhet az ellenfélnek a vonalköz másik oldalán épülő vagy már felépített hajójára. Ez úgy történik, hogy ceruzája hegyét a hajó ágyúcsövének végére helyezi, célba veszi vele az ellenfél hajóját, aztán szemét becsukva gyors mozdulattal egy vonalat húz. Ha a vonal áthalad a célba vett hajón, azt mondják, hogy „elsüllyesztette“. Az elsüllyedt hajót keresztben áthúzzák. Újat építeni a helyére már nem szabad. A játékosok megkövetelik egymástól, hogy hajóikat egyforma nagyságúra rajzolják. Ezzel elejét veszik a lövések alkalmával egyébként kialakulható egyenlőtlen esélynek.
A játékból az kerül ki győztesen, akinek a játék végén több hajója marad.

Nemeskosút, 1970 / Csizmárik István (14), Molnár Ottó (14)

VÁLTOZAT:

A főszövegben közölt játéktól a következőkben tér el: A játékosok nemcsak az alsó vonal alatt, hanem a felső vonal felett is rajzolnak egy kört. Akinek az alsó körre helyezett tárgyat (gombot v. pénzérmét) sikerül belelöknie a felső körbe, az a vonalközök bármelyikében rögtön egy egész hajót rajzolhat magának. Egyébként hajót csak három sikeres lökés után szerez a játékos a következő részletekben: hajótest, kémény füsttel és zászló. A játékosok nem felváltva löknek; csak sikertelen lökés esetén váltják egymást. A hajók elsüllyesztése ebben a változatban nem szokásos.
Az győz, akinek hamarább sikerül minden vonalközbe hajót rajzolnia.

Tallós, 1972 / Gágyor Józsefné (25)